Star Wars univerzum

Star Wars univerzum
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Adam Korr (1)

Go down 
SzerzőÜzenet
Adam Korr
Padawan
Padawan
avatar

Hozzászólások száma : 30
Mestere : Dake Khaar (halott)
Registration date : 2008. Dec. 18.

TémanyitásTárgy: Adam Korr (1)   Csüt. Dec. 18, 2008 4:53 pm

Név: Adam Korr
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 21
Kaszt: Szürke Jedi (Padawan)
Magasság: 183cm
Külső, megjelenés: Magas, vékony fiú vagyok, akiek barnásfekete, rövid haja van, valamint kék szeme. Barna bőrből készült Jedi mellényt viselek, és vaj színű tunikát.
Fénykard színe: Kék először, miután Szürke Jedi lettem cián színűre változtattam

Előtörténet:

Egy gyönyörű napon, ugyanilyen csodálatos bolygón nyitottam ki először a szememet. Ez a bolygó név szerint a Dantooine volt. A családom egy kisebb telepes família volt, akik békésen élték jelentéktelen mindennapjaikat. Az apám engem is tipikus telepesnek akart nevelni, mint amilyen ő is. Anyám egy nagyon szép, és kedves nő, aki mindig mosolygott, de akár mit is tettem, ő sohasem szidott le engem, vagy büntetett volna meg. A testvéremet furcsa alaknak tartottam. Ő nem igazán szeretett engem, mivel úgy gondolta, én csak a taknyos kis öccse vagyok, aki miatt állandóan őt szidják le. Amikor 4 éves voltam, az édesapám, a testvérem, s én elmentünk vadászni a mezőkre. Sajnos ekkor hatalmas tragédia történt velünk. A bátyám megint vagánykodni akart, és egyedül indult el a mezőre, még mielőtt apámmal elkészültünk. Odakint, viszot nem volt elég óvatos, és egy szörnyeteg széttépte. Ezt követően keresni kezdtük a fivéremet, mindenhol, ahol csak lehetett. Végül én találtam rá. Mármint arra, ami megmaradt belőle. Ott álltam 4 évesen a bátyám szétmarcangolt holtteste előtt, miközben egy ronda nagy szörny véres pofával rámmorajllott. Nem tudtam semmit tenni, leblokkoltam a félelemtől. Valószínűleg hirtelen fel sem tudtam fogni mi történik körülöttem. A bestia már engem akart volna megtámadni, ám ekkor az utolsó pillanatban megérkezett az édesapám, aki lelőtte a fenevadat. Én hosszú ideig depresszióba estem, minden nap sírtam, és nem is akartam megszólalni, senkivel nem beszéltem. Eltelt egy év, de az akkor történt traumától még mindig nem jött ki a számon egy árva szó sem. Egy nap aztán minden megváltozott. Az volt az a sors döntő idő, mikor olyasmi történt velem, ami kevés embernek adatik meg, ebben az óriási nagy Galaxisban. Bementünk a városba, mert apám venni akart magának valamit. Nem tudtam milyen dologért mentünk, igazából nem is érdekelt. Amég ő bement az üzletbe, én odakint várakoztam rá egy padon ülve. Akkor megláttam egy férfit.
Olyan furcsa kisugárzása volt, ami valamilyen okból azt az érzést keltette bennem, hogy oda kell mennem hozzá. Vállig érő barna haja volt, és hosszú szintén barna színű köppenyt viselt. Odasétálltam hozzá, s megszólítottam:
- Bácsi!!
A férfi mosolyogva nézett le rám, és így szólt:
- Hát helló öcskös! Mi járatban errefelé?
Ezt követően megérkezett az apám, ki rögtön oda rohant hozzánk.
- Ó sajnálom uram, ha a fiam megzavarta. Tudja ő nem beszél egy súlyos tragédia óta.- mondta az édesapám, majd kezemet megfogva odébb húzott.
- Nem beszél? Hiszen most szólított meg. Hehe!- jelentette ki az idegen nevetve. Ettől a pillanattól kezdődően újra beszéltem minden emberrel. Mint később kiderült, a férfi egy Jedi volt, s Dake Khaarnak hívták. Talán megérezte bennem az Erőt, és egy év múlva megkeresett, felajánlotta nekem, hogy elvisz Coruscant- ra, ahol a Jedi Tanács elé járul velem. Én nem nagyon tudtam efelől dönteni, de valami mégis hajtott belülről, hogy menjek el a férfival. Elhagytam hát a családomat, a bolygómat, aztán pedig arra eszméltem föl, hogy egy űrhajón vagyok, és Coruscant felé tartok. Nagyon élveztem az odautat, hiszen addig még sohasem voltam űrhajón, soha nem látam az űrt közelről. Amikor a bolygóra értem, nagyon furcsának találtam, mert az egész egy óriási város volt. A Jedi Templomba vitt Dake mester, ahol a Tanács elé álltam. Ők pedig elkezdték lemérni a képességeimet. Végül hosszas tanakodás után, nem könnyen, de megengedték Dake mesternek, hogy a tanítványáva fogadjon engem. Így lettem 6 évesen Jedi Padawan.
Ez az időszakom elég nehezen, bajosan telt. Amikor kamasz lettem, sokszor ellent mondtam a mesteremnek, álltalában a saját fejem után mentem, úgy gondoltam az a helyes, amit én teszek, nem az amire utasítonak. Történt egyszer 15 éves koromban, hogy ez az önfejűségem, majdnem az életembe került. Dake mesteremmel a Naboo bolygóra kellett utaznunk, ahol kitudódott, hogy egy fegyverkereskedő minden féle alaknak ad el jó pénzért, illegális fegyvereket. A nabooi biztonsági szolgálat sehogy nem tudta elkapni, mert mindig kihúzta magát a csávából valahogyan. Így hát megérkeztünk a bolygóra, és tájékoztattak minket az esetről. A feladatunk volt, hogy kapjuk el az alakot, s vigyük a Jedi Tanács elé. A Naboo egy kisebb városában élt, ahol aztán azt csinálhatott, amit akart. Oda utaztunk, majd kérdezősködni kezdtünk az utcákon, hol van ennek az alaknak a boltja, és egyéb hasonló információ gyűjtéssel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel a helybélieknek. Dake mester meg is tudta hol van a bolt, s elmentünk oda. Bementünk az épületbe, ami egy átlagos ruhaboltnak nézett ki kívülről az eladó pedig egy Hutt volt. Számunkra már itt gyanússá vállt a dolog, mivel a Huttok nem szoktak ruhakereskedéseket nyitni. A mesterem finoman faggatni kezdte a kövér, nagy szemű, nyáladdzó hústömeget, ám az nem engedett abból, hogy neki semmi köze az ilyen dolgokhoz. Ekkor kimentünk a boltból, de a mesterem az Erőlátás segítségével, megpillantotta mit csinál a Hutt, miután mi kiléptünk. Egy ajtón át lement a picéjébe, ahol már várta 4 rodiai, akiknek illegális fegyvereket mutogatott a Hutt. Ekkor a mesterem megparancsolta, hogy várjam meg idekint, amég ő behatol, és ha valaki ki akar menekülni, akkor ne magánakciózzak, hanem riasszam őt. Miután elindult, s beosont egy falba vájt résen, én természetesen nem vártam odakint, hanem bementem egy másik ajtón, és előbb akartam elkapni a bűnözőket. Ám ekkor 3 biztonsági droiddal találtam szemben magam, s azok tüzelni kezdtek rám. Én már akkoriban elég jó voltam kardforgatásból, ezért le tudtam gyűrni a fémtömegeket. Eztán annyit vettem észre, hogy a 4 rodiai már rámszegezte a fegyverét, s épp lőni készültek, de megjelent a mesterem, aki lekaszabolta a bűnözőket. Ezt követően alapos fejmosást kaptam tőle is, és a Jedi Tanácstól is, mert majdnem ott hagytam a fogam. Erre a védekezésem annyi volt, hogy a küldetés sikeresen zárult, mivel elkaptuk a Huttot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Adam Korr (1)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Star Wars univerzum :: Előtörténetek-
Ugrás: